Petrezselyem pesto dióval

Elburjánzott a petrezselyem, és az a bizarr ötletem támadt, hogy készítek belőle egy pestot. Igencsak tartottam az eredménytől, de azt kell mondanom, hogy ez a változat vetekszik a megszokott bazsalikom-szuszpenzióval, sőt a könnyedsége révén nekem bizonyos tekintetben jobban is ízlik. Nem annyira markáns az íze, a dió szépen belesimul, a chili pedig ad neki egy csavart.


Az alapanyagok:
1 nagy csokor petrezselyem levelei
fél dl. olíva olaj
egy kis marék dió olíva olajon megpirítva
1 ek. reszelt parmezán, vagy ennek megfelelő darabolt változat
1 csipet só (óvatosan, mert csak később kezd oldódni, könnyű elsózni!)
fél csili apróra vágva

Tedd mindezt egy aprítógépbe (nekem a botmixeremhez van egy ilyen kis tégelyes-késes megoldás) és pépesítsd. Szorgalmi feladat: facsarj bele egy csepp (de tényleg csak egy csepp) citromlevet.

Szamóca chutney

Egy improvizatív chutney, ami olyan jól sikerült, hogy alig bírtam lefényképezni.

1 nagy marék eper (kertészeti nyelven szamóca)
2 tk. reszelt gyömbér
1 tk. egész színes bors
2 ek. cukor
1,5 kis chili paprika, apróra darabolva
1 narancs leve
fél lime leve

Az epret melegítettem, alácsavartam a narancsot, a lime-ot, hozzáadtam a gyömbért és a cukrot. Amikor összeesett, összenyomtam krumplitörővel, és hozzáadtam a többi alapanyagot. Közben kóstolgattam, beállítottam a tökéletes egyensúlyt: eperízű, savanykás, és pont annyira csípős, hogy melegséggel tölt el, de nem agresszív. Kis befőttesüvegbe tettem és lezárva fejjel lefelé hagytam kihűlni, hogy csírátlanítsam (amelyre egyébként nincs szükség, mert garantáltan nem fog sokáig tartani).

Ennyi maradt:

Sült oldalas kicsit másképp

Régóta vágyom egy édes-chilis oldalas recept megalkotására. Az íze a számban van anélkül, hogy bármikor is kóstoltam volna. Tudom tehát, mit szeretnék, már csak ki kell találni, hogy hogyan érem el az elképzelt eredményt. Az első lépést Gabojsza receptje jelentette, amelyet többé-kevésbé pontosan követtem. Az eredmény bíztató. Látom, hogyan viselkedik a szójaszószos pácban az oldalas, a sütőm pirító ("rotitherm") funkciójával is ismerkedem, ez jó kezdés az önálló próbálkozáshoz. Ez tehát a kezdet, később beszámolok majd arról, hogy hogyan alakul a végső recept.
Köretnek az épp szezonális újkrumplit és a hihetetlen édes és zsenge cukorborsót választottam, igazán jól ment hozzá.

Az oldalas:

80 dkg sertés oldalas fél új fokhagyma apróra aprítva (vagy 2 gerezd normál fokhagyma) 3 ek szójaszósz 2 kis chili paprika apróra vágva 2 ek méz 1 ek só 1 dl száraz fehérbor néhány koriandermag összezúzva késhegynyi őrölt kömény 1 dl olivaolaj fél fej főzőhagyma apróra vágva (a másik fele jó lesz a körethez)

Az összes összetevőt lezárható fóliában hagyom pácolódni hűtőben egy napig.
Sütés előtt egy órával kiveszem a hűtőből, majd alufóliával letakarva 220 Celsius fokon egy óráig sütöm, majd kitakarva rotitherm (ha nincs, hagyományos) sütési móddal 180 fokon aranybarnára sütöm. Itt nagyon kell figyelni, hogy akkor vegyem ki, amikor a legszebb színt mutatja.

Pirított újburgonya:
1 kg. újburgonya, alaposan megmosva, megdörzsölgetve. A héja maradjon rajta, nehogy elkezdd pucolni! Nem kell feldarabolni sem!
4 ek. vaj (kacsazsír is biztos jó, de az oldalashoz inkább valami könnyűt próbáltam készíteni)
fél új fokhagyma (ami kimaradt az oldalasból)
fél fej főzőhagyma
1 jó nagy csipet só

Párold az újkrumplit egy nagy edényben 2 ek. vajon, és egy ujjnyi vízen, a fokhagymával és a sóval együtt. Amikor megpuhul, ez kb. 40-50 perc, akkor vedd ki az edényből és tedd át a sütőbe a vaj fennmaradó részével együtt, add hozzá az apróra vágott hagymát és süsd meg érzés szerint. A lényeg, hogy jól piruljon, a rotitherm itt is jó szolgálatot tehet.

A cukorborsó:
Egy kevés vajon párold meg lassú tűzön, közben adj hozzá egy csipet sót. Ne főzd túl!

spenótos-ricottás gnocchi

Buja zöld minden a piacon. Alig bírtam hazacipelni a sok friss zöldséget, köztük egy nagy zsák friss spenótlevelet. Sokáig gondolkoztam, hogy mit főzzek belőle, gnocchit, vagy ne gnocchit. Nem vagyok spenótmániás, de ezt az ételt egyenesen imádom. Ritkán főzöm ugyanazt rendszeresen, de erre az utóbbi időkben annyira rákaptam, hogy havonta el kell készítenem. Leheletkönnyű, olyan puha, hogy szétomlik a szádban, egy kis parmezán a tetején pedig olyan kontrasztot ad, amely egyenesen felejthetetlenné teszi. Eldőlt tehát: ismét gnocchi lesz.

Két megdöbbentő tény is társul ehhez a recepthez:
-A spenót eszméletlen térfogatvesztésre képes, ha párolod. Egy nagy zsáknyi spenótból egy maréknyi, ha marad, miután megfonnyasztod.
-Hihetetlen, de a spenótos-ricottás gnocchihoz a normál gnocchival ellentétben nem kell krumpli, és liszt is csak néhány evőkanálnyi.


A lenti mennyiségek kb. 2 személyre elegendőek.

Gnocchi:
350 g friss spenótlevél
100 g ricotta
2 ek. parmezán
1 tojás
30 g liszt
1 jó nagy csipet só
bors
szerecsendió

Zsályás vaj:
3 ek. vaj
10 levél zsálya

Fonnyaszd meg a spenótot egy lefedett edényben, kis lángon. Amikor megpuhult, de még a rostjainak van némi tartása, akkor vedd ki az edényből, hagyd kihűlni, nyomkodd ki belőle a vizet, amennyire csak tudod. Menj rá botmixerrel, fakanállal keverd össze a többi összetevővel, majd tedd egy órára a hűtőbe, hogy egy kicsit szilárduljon. Gyúrj belőle golyókat és tedd őket forrásban lévő vízbe. Amikor feljönnek a víz tetejére, vedd ki őket. Közben pirítsd meg a vajon az összetépett zsályát, ez nem ég oda könnyen, bátran pirítgathatod. Végül forgasd meg a zsályás keverékben a gombócokat és tálald reszelt parmezánnal.