Csirkenyalóka

A csirkeszárny nagyon érdekes dolog. Kevés, de eszméletlenül ízletes hús van rajta, megkockáztatom, hogy ez az egyik legfinomabb csirkealkatrész. A rágcsálás nagy öröm, de a szárny akárhogy is vesszük, elég piszmogós darab. Ha kifiléznénk, akkor viszont a csontra rápirult sós bevonat által nyújtott örömöket veszítenénk el. A megoldás: a csirkenyalóka! Ez egy olyan forma, amelyet a csirkeszárny feldarabolása után a darabokon lévő hús kifordításával érhetünk el. A szárny három szegmensből áll, ebből a legvégső "csücsök" rész nem, a másik kettő viszont tökéletesen alkalmas egy-egy nyalóka elkészítésére. Kezdjük a madárhoz legközelebb eső darabbal, ezt egyszerűbb kifordítani, mert csak egy csont van benne. A vékonyabb (madártól távoli) végén vágjuk körbe kicsit a bőrt és a húst, majd toljuk végig a húst csonton! Az eredmény a csupasz csont, amelynek végén a kifordított húsdarab lóg, kívül a hús, belül a bőr. A középső szegmenssel hasonlóan kell elbánni, viszont ebben két csont van. A kifordítás során egyszerre mindkét csontról le kell tolni a húst, majd a művelet végén a kisebbik csont kivehető. Rettenetesen nehéz ezt egzakt módon leírni, és elsőre maga a művelet sem egyszerű, de egy kis gyakorlattal nagyon könnyen elkészíthetőek a nyalókák. Ennyit a kifordításról, a nehezén túlvagyunk...

...kenjük be a nyalókákat és a megmaradt csücsköket jó sós, olajos, szójaszószos, balzsamecetes, mézes, borsos páccal, nyomjunk rá egy kis lime-ot is! Tehetsz rá egy csipet kurkumát és római köményt, de az ízesítés abszolút improvizatív, kenj rá amit csak szeretsz, szerintem pl. egy kis chilit is elvisel. Tedd be 160 (C) fokos sütőbe, és süsd kb. 35 percen át aranybarnára, közben néha forgasd meg a darabkákat a saját szaftjukban. A végén feljebb véve a gázt, vagy a grill/rotitherm bekapcsolásával süsd gyönyörű pirosra.

Az így elkészített szárnyak omlós-pirult falatokat alkotnak, míg a csont ott van nyélnek és ízadó komponensnek. Kicsit úgy néz ki, mintha valami mini birkaborda lenne, a kiálló csont komolyságot kölcsönöz a játékos kis szárnynak.

Hozzá a legegyszerűbb zöldsalátátát javasom, max. egy kis vinaigrette öntettel. Bort nem tudok hozzá ajánlani, mert a nyalókák olyan hamar elfogynak, hogy az embernek nincs ideje kortyolgatni közben, ezért én inkább a whiskyt tartom legjobb kísérőjének. Kákabélűeknek néhány nyalóka teljes értékű ebéd, nagyétkűeknek pedig egy jó kis előétel.

Kernyérsütés: no-knead bread

Néhány éve világszerte kultusszá vált a New York Times által közölt, gyúrás nélküli kenyérsütési eljárás, amely a hosszú idejű kelesztéssel és a folyós állagú tésztával igencsak szokatlan módszernek tűnik, de a végeredmény csodás: ropogós héjú, lukacsos, ugyanakkor tömött szerkezetű kenyereket lehet így sütni, amelyekről nekem valahogy mindig Olasz- és Spanyolország jut eszembe.



A hozzávalók egész- illetve fél adag elkészítéséhez:

Egész adag	Fél adag
530	265	g	liszt
6 (=0.5 tk por)	3 (=0.25 tk por)	g	friss élesztő
1.5	0.75	tk.	só
3.75	1.87	dl	víz

Az elkészítés vázlatpontokban:
- összekever
-12 h erjedés
- hajtogat
- 30 perc - 2 h pihentetés
- sütő + edény -> 250 C
- 30 perc lefedve süt
- 20 perc fedő nélkül süt

Kovászos uborka anyu-módra

Kovászos uborkát nem egy nagy ördöngősség készíteni, csak néhány alapvető szabályt kell betartani. Könnyelműen jelentem ezt ki, mert most tettem ki a balkonra életem első kovászolni való uborkáját, így nem tudom, hogy tudok-e egyáltalán ilyet készíteni. Ha időközben kell még valamit trükközni, akkor majd update-elem a bejegyzésemet. Elméleti síkon a szülői tudománnyal már felvérteztem magam, és azt is tudom, milyen a legfinomabb kovászos uborka.


Az eljárás:
Forralj fel annyi vizet, amennyi biztos elég lesz az uborka felöntéséhez, a vízbe tegyél literenként 1 púpozott evőkanál sót! Hagyd langyosra hűlni, közben elkészítheted a többi mutatványt.
Végy egy nagy üveget!
Válogass minél vékonyabb uborkákat, a dundik nem jók, mert magos-trutyis lesz a közepük.
Mosás után vágd le az uborkák mindkét csücskét, és nyald/rágcsáld meg őket, hogy nem keserűek-e! Vigyázz, ha egy keserű belekerül, az az egészet elronthatja!
Nyesd be az uborkákat az egyik végük felől, mintha félbe vágnád, de ne vágd egészen végig, majd ugyanezt ismételd meg a másik végük felől is, de az előző vágásra merőlegesen.
Rakd az üvegbe az uborkákat szorosan egymás mellé, tegyél közéjük egész zöld kaporszárakat (egy 5 literes üveghez kb. 1 szép csokor kapor kell), és tömj bele néhány gerezd fokhagymát (~literenként 1-et)!
Öntsd fel az egészet a sós vízzel, tegyél a tetejére egy jól megpirított kenyér serclit, és teljesen öntsd fel a lével, a kenyér is hadd ázzon!
Tegyél a tetejére egy kistányért, amely kotyogóként funkcionál: kívülről nem jutnak be dolgok (kosz, légy, levegő), viszont a keletkező gázok (CO2?) és folyadék távozni tud.
Tedd ki a napra! Készülj fel rá, hogy engedni fog valamennyi levet, esetleg tegyél alá egy tálat, ha nem a fűben csinálod.