Curry, kókusz, zölddió

Egyszerű étel, leszámítva a kókuszdió felbontását, amelyhez egy szakértő bennszülött hiányában véső, kalapács és sok kitartás szükséges.


Hozzávalók (kb. 2 személy részére):
1 padlizsán
1/2 fej brokkoli
1 kókuszdió
2 dl tejszín
1 narancs
gyömbér
curry
fehérbors
chili
só
olíva olaj
zölddió lekvár
barnarizs

Karikázd fel a padlizsánt és rakd be a sütőbe, süsd 10 percig kb. 200 fokon! Közben az általad preferált módszerrel nyerd ki a kókusz levét, szabadítsd meg a fehér részt a barna héjtól, majd darabold fel! Kitartás, kemény dió! Egy kis zsíradékon párold 5 percig a feldarabolt brokkolit és a kókuszt (utóbbi sosem fog megpuhulni, de valamit kell vele kezdeni), majd add hozzá a tejszínt, a kókusz levét és szórj rá curryt, fehérborsot, chilit, reszelj rá bő fél evőkanál gyömbért! Párold tovább, majd amikor a brokkoli puha lesz, add hozzá a padlizsánt és a narancsot, sózd és igazítsd ízlésednek megfelelően a fűszereket! Közben főzd meg a barnarizst, vagy a kedvenc köretedet, ezt itt nem részletezem, csináld, ahogy neked tetszik, én nem tudok rizst főzni. Tálald az ételt zölddió lekvárral, ez pompás kísérője ennek a fűszer-zöldség-gyümölcs eklektikának.

Molekuláris gasztronómia Egy szimpla kísérlet: ananász parmezános csokoládéval, aszúban áztatott gesztenyével

A címváltozásról: az eredeti verzióban a ma divatos molekuláris gasztronómia kifejezést használtam, de Hervé This, a diszciplína egyik kitalálója maga is megváltoztatta a kissé zavaros- és folyamatosan változó tárgyú fiatal tudomány definícióját, így én sem ezt használom a továbbiakban. Az ízpárosítások tudománya kétséget kizáróan kémiai és fizikai vizsgálatokon alapul, ezt van, aki beleérti a molekuáris gasztronómiába, van aki nem. Főzhetünk tudományos háttérrel, vagy anélkül, ez innentől kezdve már nem tudomány, hanem alkotás és öröm, legalábbis számomra.
Köszönet Beatbullnak a hozzászólásokért!

Az illékony anyagokat alapvetően a szaglószervünkkel érzékeljük, azonban amikor egy étel ízét határozzuk meg, akkor egyes becslések szerint valójában az érzetnek csak 20%-át szolgálják a nyelvünkön lévő ízlelőbimbók, az élmény többi 80%-át az illatreceptorainknak köszönhetjük. A kutatások szerint, amennyiben két élelmiszernek a fontosabb illékony molekulái megegyeznek, akkor együtt fogyasztva őket e két összetevő harmonikus illat-, és ezáltal ízkombinációt eredményezhet.

A parmezán és a csokoládé több lényeges illóanyag-egyezőséget mutat. A parmezán mindeközben a geszetenyemézzel is rokon, az ananászhoz pedig illenek az erőteljes ízű sajtok és a fehérborok. Ezeket eggyé gyúrva alakult ki ez a desszert.



Összetevők:
1 ananász
1 csomag főtt gesztenye
1.5 dl Tokaji Aszú
300 g fekete csokoládé
40 g Parmezán

A gesztenyét aszúban érleltem, hogy a mézes hatás által a Parmezán ne tagadja meg önmagától. Az ananászt felkarikáztam és a szeletek közepébe behelyeztem az aszús gesztenyéket és az egészet megöntöztem a borral, amelyben a gesztenyék áztak, hisz az ananász kedveli a fehérbort. Mindezt olvasztott (szintén aszús) csokoládéval csepegtettem le és az egészre Parmezánt reszeltem, ez fogja össze a csokoládét és a fehérboros-gesztenyés öntetet, így válik egy egységgé az egész kombináció.

Gorgonzolás-diós és paradicsomos-rozmaringos focaccia

Ennek a pizza felé kacsintgató olasz kenyérspecialitásnak az elkészítése kicsit időigényes , de lényegében el sem lehet rontani. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy oly sok kidobásra ítélt csirízkenyér sütése után még én sem vallottam kudarcot vele. A siker titka abban rejlik, hogy a tészta lapos, könnyen átsül, nem kell hozzá speciális kemence vagy gőzsütő. A tésztába és a lepény tetejére a legkülönfélébb összetevőket rakhatjuk, ezáltal a focaccia nem egy szimpla kenyér, hanem egy igen gazdag és kiadós péksütemény, amely mellé egy kis fűszervajat, olívabogyót vagy egy egyszerű balzsamecetes dresszinget kínálva beszélgetős-borozgatós összejövetelek ideális kísérőjévé válik.

Az alaprecept összetevői:
-1 kg liszt (én 80 dkg kenyérlisztet+20 dkg teljes kiőrlésű lisztet használtam)
-630 cl langyos víz
-1.5 ek só
-1.5 ek méz
-2 zacskó élesztőpor (vagy amennyit 1 kg tészta kelesztéséhez ajánl a csomagolás)
-olívaolaj







 


Egyéb összetevők:
-20 dkg Gorgonzola (a harmada begyúrva a tésztába, a többi pedig a tetejére téve, belenyomkodva)
-egy nagy marék dió (a tészta tetejébe nyomkodva)
-10 cm póréhagyma felkarikázva (a tetejére)

VAGY:
-25 dkg koktélparadicsom (meghámozva, egészben a tészta tetejébe nyomkodva)
-3 szál rozmaring levele (2 szál a tésztában, 1 szál a tetején eloszlatva)

Az elkészítés címszavakban:

• A víz felébe beletenni a mézet, a sót és az élesztőt, összekeverni, pár percre félretenni
• A lisztet egynagy tálba vagy egy deszkára önteni, közepébe lyukat formálni, beleönteni az élesztős vizet
• Összekeverni, majd a maradék vizet is hozzáadni
• Hozzáadni az egyéb összetevőket (lásd feljebb)
• Lisztezett deszkán gyúrni 5-10 percig, amíg gyönyörű rugalmas tésztát nem kapunk
• Egy edénybe helyezni, lefedni, meleg helyen keleszteni 1.5-2 órán át
• Tepsit kilisztezni
• A megkelt tésztát belehelyezni, és belelapogatni (2-3 cm vastagságúra) a tepsibe, ujjal szétnyomkodni, nem baj, ha egyenetlen, sőt, annál jobb, az olaj a mélyedésekben gyűlik össze.
• Meglocsolni olajjal, rászórni, belenyomkodni az egyéb összetevőket (lásd feljebb)
• Letakarni és ismét keleszteni, amíg a duplájára nem nő (kb. 1 óra)
• Előmelegített sütőben 220 fokon 20 k b. percig aranybarnára sütni