Rozé kacsamell narancsmártással, polentával

Kacsa:
-két szép kacsamell
-só, bors

Narancs mártás:
-2 narancs
-1 ek. méz
-néhány csepp citromlé
-néhány csepp balzsamecet
-2 ek. vaj

Polenta:
-250 g kukoricadara
-1 l víz
-só

Kacsa:
Sózd, borsozd a kacsát, vagdosd be a zsírját!
Olaj nélkül, bőrrel lefelé, hideg serpenyőben kezdd el sütni, és fokozatosan emeld a hőmérsékletet, közepesen magas fokozatig! Amikor kiengedte a zsírját (kb. 5 perc) és aranybarnára pirult, fordítsd meg és süsd további 1-2 percig. Fordítsd vissza a bőrös felével lefelé és 200 °C-on süsd 8 percig! [Alternatív módszerként sütő helyett a bőr nélküli oldalán is sütheted a serpenyőben 5 percig, én így nem próbáltam még, de egy kísérletet megérne, hogy mi a különbség.]
Pihentesd legalább 5 percig, mielőtt felvágnád!

Narancs mártás:
A narancsok héjának a nagy részét reszeld le, egy részét díszítésnek felvagdalva tedd félre! A reszeléket tedd bele egy edénybe, melegítsd, közben add hozzá a narancsok levét, a mézet, a citromlét, a balzsamecetet, és a vajat! Forrald fel és tedd félre! Miután a kacsa kikerült a serpenyőből, öntsd ki a zsírt (tartsd meg, mert finom!), és a helyére egy szűrőn ereszd át a narancs szószt! Sűrítsd egy picit és kész.

Polenta:
Melegítsd fel a vizet, még forrás előtt kezdd hozzáadagolni a kukoricadarát, apránként, folyamatos keverés mellett, add hozzá az egészet, és lassú tűzön, kevergetve főzd legalább fél órán át! Tedd lapos felületre, vagy formákba és hagyd hűlni. Amikor kész, meg is piríthatod egy kicsit.

Bárányragu édesburgonyával

Mostanában rákaptam a trendi média-szakácsok figyelgetésére. Kétségtelen, hogy sokat lehet tanulni tőlük (vagy azoktól, akik őket "csinálják"). Nem titkoltan most egy Jamie Oliver receptet követtem. Minthogy sem bárányhússal, sem a receptben szereplő fűszerekkel nem sok tapasztalatom volt mostanáig, próbáltam egy az egyben a recept szerint haladni. Az eredmény kellemes, jó kiindulópont ahhoz, hogy legközelebb bátrabban és kreatívan használjam ezeket az alapanyagokat és íz társításokat. A hússal még vannak gondjaim, a Lehelen szerzett birkanyakat lehet, hogy kicsit idős állat viselte, elég inas volt, amitől már a csontozás során is féltem, de az íze remek és a hosszú sütés után rugalmas, de éppen nem rágós állapotba került.

A nagy felfedezések:
-Hatalmas tömegű erőteljes fűszert (koriandermag, rozmaring, római kömény, édeskömény, csili) használtam, mégsem ütötte agyon az ételt, inkább ellenpontozta a birkahús szikárságát.
-Az aszalt sárgabarack itt egyenesen csodás! Soha nem gondoltam volna, hogy hús mellé teszem a sütőbe. Bármilyen raguba, fokhagymás szaftos sült étel mellé el tudom képzelni ezután.

A receptet nem részletezem, itt megtalálható:
http://www.jamieoliver.com/recipes/lamb-recipes/moroccan-lamb-stew

Nálam így néz ki: