A lomo néhány alapszabálya (Wikipédia):
- Ne gondolkodj!
- Légy gyors!
- Ne akard előre tudni, milyen lesz a kép!
- Később se!
- Fütyülj a szabályokra!
Sokszor készítettem csapnivaló rizst, pedig rémesen egyszerű kihozni belőle a legjobbat, pusztán az arányokat kell nagyon pontosan betartani. A célom a hosszú szemű, pergős rizs elkészítése. Egy nap vettem a fáradságot, és addig készítettem egymás után a rizs adagokat, amíg el nem értem a tökéletes eredményt. Utána persze egy hétig rizst ettem. :) Fontos az alapanyag, érdemes egy kicsit többet költeni egy jó minőségű rizsre. Ezzel még nekem is sokat kell kísérleteznem, de annyi biztos, hogy amikor a jázmin rizs illata betölti a konyhát, az ember megnyugszik és rájön, hogy az élet mennyire szép. A kísérletem a thai pandás zacskójú jázmin rizzsel történt, így a lenti recept erre vonatkozik. Most basmatival próbálkozom, ha ott is meglesz az eredmény, azt is publikálom majd.
Confit de canard? Annyira jól hangzik, utánajártam hát, mi is ez valójában, és szaladtam a piacra megvenni az alapanyagokat. Annyi biztos, hogy időigényes, de munka nem sok van vele, rémesen egyszerű dolog, csak be kell tartani az idő- és hőmérséklet előírásokat. A konfitálás egy ősi tartósítási eljárás, amely során a besózott húsféléket saját zsírjukban, hosszú ideig, viszonylag alacsony hőmérsékleten hőkezeljük. Némi képzavarral élve zsírban történő főzésként tudnám leírni, mert a húst sok-sok zsírral ellepve kell hosszan gyöngyöztetni, mint valami húslevest. Az így elkészített húsfélék a zsír alatt hónapokig eltarthatóak a kamrában (de ezt nem volt alkalmam kipróbálni, mert az ajándékba szánt kacsát a kedves megajándékozottak nyomban kibontották, és kis társaságunkkal együtt hirtelen bekebeleztük).